Sprache, Denken, Nation. Kontext und Programmatik der Konferenz
AutorenVolker Munz / Katalin Neumer, Graz / Budapest
Die Begriffe 'Sprache' und 'Denken' sowie ihre Relation zueinander erscheinen in einer ersten Annäherung u.a. als Gegenstände sprachtheoretischer und -philosophischer, erkenntnistheoretischer oder psychologischer Untersuchungen. Der Ausdruck "Nation" hingegen gehört auf den ersten Blick zum Bereich der Geschichtsschreibung, und zwar in einem weiten Sinne, welcher nicht nur politische Ereignisse, sondern auch Kulturphänomene, Ideengeschichte, Literatur, Musik und Kunst umfasst. In einigen Perioden allerdings traten die genannten Begriffe auch in verknüpfter Form auf, etwa in der Epoche der Bildung moderner Nationen und Nationalstaaten sowie der ersten Hälfte des 20. Jahrhunderts. Dabei ist besonders interessant, dass diese auf den ersten Blick bloß von aktuellen Interessen und Situationen ins Leben gerufene Verflechtung auch in theoretisch bedeutenden Schriften ihren Niederschlag fand, und zwar in einer Weise und Dominanz, welche uns auch heute noch zu weiteren Überlegungen veranlassen kann. Besonders prägnant zeigt sich diese Problematik in den dichotomischen Phänomenen der Donau-Monarchie: Trotz fehlender Nationalstaatlichkeit erschien sie durch ihre heterogenen politischen und kulturellen Geistesströmungen und Bewegungen für die Konstruktion und Verstärkung nationaler Identitäten geradezu prädestiniert.
Das bilaterale Symposion setzt sich nicht nur zum Ziel, die im engeren Sinne verstandenen Probleme der Donaumonarchie zu thematisieren, sondern sie auch in den oben genannten weiteren allgemein theoretischen Zusammenhang zu stellen.
Neben philosophischen bzw. geistesgeschichtlichen und dabei insbesondere sprachkritischen Beiträgen zur Frage der Bedeutung verbaler und nonverbaler Ausdrucksformen bildet die Rolle des Nationenbegriffs somit einen weiteren Schwerpunkt der zweitägigen Veranstaltung.
Cf. auch das Programm und die Vortragsabstracts.
A 'nyelv' és a 'gondolkodás' fogalma, valamint egymáshoz való viszonyuk első megközelítésben többek közt úgy jelenik meg, mint nyelvelméleti és -filozófiai, ismeretelméleti vagy pszichológiai vizsgálódások tárgya. A "nemzet" kifejezés viszont első megközelítésben a történetírás birodalmába tartozik, mégpedig olyan tág értelemben, hogy nem csak politikai eseményeket, hanem kulturális jelenségeket, az eszmetörténetet, az irodalmat és a művészeteket is magában foglalja. Bizonyos korszakokban azonban a nevezett fogalmak egymással összefonódva is megjelentek, így például amikor a modern nemzetek és nemzetállamok kialakultak, vagy a 20. század első felében. E tekintetben különösen érdekes, hogy ez a kapcsolat, amelyet első pillantásra pusztán pillanatnyi érdekek és helyzetek hívtak életre, elméletileg jelentős munkákban is lecsapódott, mégpedig oly módon és olyan hangsúlyosan, hogy még ma is további gondolkodásra serkenthetnek bennünket. Kiváltképp jellegzetesen mutatkozik meg ez a jelenség az Osztrák-Magyar Monarchiában: bár a Monarchia nem volt nemzetállam, heterogén politikai és szellemi áramlatai és mozgalmai egyenest predesztinálták arra, hogy nemzeti identitások alakuljanak ki, konstruálódjanak és erősödjenek.
A bilaterális szimpozion nemcsak azt a célt tűzi ki maga elé, hogy a Monarchia szűkebb értelemben vett problémáit tematizálja, hanem hogy őket a fent nevezett tágabb általános elméleti összefüggésben is bemutassa.
Ekképp a kétnapos rendezvénynek _ miközben a verbális és nem verbális kifejezésmódok problémájához filozófiai, ill. eszmetörténeti, ezen belül kiváltképp nyelvkritikai oldalról közelít _ másik súlyponti kérdése a nemzetfogalom szerepe.
A konferencia anyagait itt találja.
A konferencia programját itt találja.
